Megcsaltam. Titkoljam vagy bevalljam?
– Mondd, kedvesem, ha egyszer ágyban találnál egy másik nõvel, mit csinálnál? – kérdezte a férfi.
– Azt kérném a hölgytõl, hogy öltözzön föl – válaszolta a nõ. – S ha felöltözött? – Megkérném, hogy távozzon. – Mit tennél miután elment? – Megkérdezném tõled, hogy mi volt ez, testi vágy vagy szerelem. – És ha azt mondanám, hogy csupán vágy? – Akkor azt válaszolnám, egészségedre, s hogy menjünk vacsorázni. – És ha azt válaszolnám, hogy szerelem? – Akkor megkérnélek, hogy távozzál te is, szívem.
– Amikor arról esik szó, hogy az egyik ember megcsalta a másikat, mindenki egy dologra gondol: ágyba bújt valaki mással. Ha egy nõrõl azt mondják, erkölcstelen, senkinek sem az jut az eszébe, hogy elhanyagolja a gyerekét, elfekvõbe dugja idõs szüleit, vagy fúrja a kollégáit. A magyar nyelvben egyedül az számít erkölcstelenségnek, ha több szeretõt tart – mondja dr. Popper Péter pszichológus. – Az ember úgy is megcsalhatja a másikat, hogy még csak meg sem csókol rajta kívül mást. Szerintem ha valaki, nevezzük Lajosnak, üzleti útra megy Portugáliába, és néhány pohár kitûnõ vörösbor után ágyba bújik valakivel, és ennek semmiféle folytatása nem lesz, nem követett el nagyobb csalást, mintha csak szerette volna megtenni, de meggondolta magát. – Mégis, ha megtette, bûntudatot érez, és úgy tartja tisztességesnek, ha otthon bevallja, míg ha nem tette meg, eszébe sem jut beszélni róla. – Azt gondolom, ilyen esetben erkölcsi kötelesség hallgatni. A vallomással ugyanis Lajos saját bûntudatát akarja csökkenteni, terhét a másik vállára rakni. Ezzel csak fájdalmat okoz neki, és fölösleges választás elé állítja. Egészen más a helyzet, ha egy külsõ kapcsolat rendszeressé és érzelmileg fontossá válik. Ebben az esetben igenis meg kell mondani. Ha megmondjuk, az még mindig nem jelenti azt, hogy a házasságnak, szerelemnek vége. Minden kapcsolatnak vannak nehéz idõszakai. Az ember dolga, hogy megpróbálja rendbe hozni. Lehet, hogy nem sikerül. De az is lehet, hogy igen. Egy kapcsolat sok mindent kibír, ha a benne élõk szolidárisak egymással. Baj akkor van, ha a fontos helyzetekben a külsõ kapcsolat lesz az elsõ. Ha ez megtörténik, színt kell vallani, mert erkölcstelenség abban a hitben tartani a másikat, hogy minden rendben van. És van még egy nagyon fontos dolog. Ez a vétójog. A vétójog azt jelenti, hogy megmondhassuk a másiknak: ezt ne csináld, mert ez nekem fáj. És a vétójogot, legyen szó bármirõl, el kell fogadni. Amíg ez a vétójog mûködik, tehát adott esetben képesek vagyunk a másikért egy számunkra mégoly fontos dologról is lemondani, rendben vannak a dolgok. De vigyázat! A vétójoggal csak ritkán szabad élni, egy kapcsolat történetében egyszer, legfeljebb kétszer. Mert ha sokszor használjuk, az már érzelmi zsarolás. Ha tehát nem tudjuk eldönteni, hogy egy kalandunkat, külsõ kapcsolatunkat otthon be kell-e vallanunk, tegyük fel a kérdést: ha kedvesünk, házastársunk kérné, le tudnánk-e errõl mondani. Ha igen, várjunk a vallomással. Ha nem, itt az ideje egy komoly beszélgetésnek. |