Szerelmes levelek
A szerelem – épp, mint a betegség – nem tesz különbséget életkor, családi, anyagi körülmények, hírnév szerint. Talán mert valójában az. Betegség. Fájdalmat okoz. Aki elkapja, lázas lesz tőle. Eszét veszíti, és nem tud aludni.
A nagy hírű és a hétköznapi ember egyforma a szerelemben. Csakhogy az első varázslatos szavakba tudja önteni érzését, és ezt pedig úgy hívják: irodalom. Íme néhány levél.
Emésztő és békítő szerelem “Édes, Egyetlen Asszonyom, Mindenem fáj és éget, amikor kétségtelen gonoszságaimra emlékeztet... Mert nem voltam rossz. S magát még az egész világgal meghasonlott, kétségbeesett pillanataimban, amikor bántottam is, végtelenül szerettem.”
“Édes Minden, Egyetlen Adél Csókollak ezerszer, csókollak nagyon-nagyon, ó te Édes, de jó reád gondolni is. A te rossz, a te mégis csak egyetlen Adyd, aki úgy szeret, ahogyan soha senki, még ő se szeretett, még Téged sem, mint most.” (Ady 1905 őszén Lédának)
A szerelemnek – köztudott – nincs ellenszere. Egyetlen gyógymódja van csupán, egy másik szerelem. Ady esetében az asszony-keselyű Léda helyett a gyógyszer a vigyázó és alázatos, fiatal Boncza Berta lesz. |