Megtartani jaj de nehéz


A férfit, mondják a bölcs asszonyok, épp, mint a rendet, nem megszerezni, hanem megtartani nehéz. Mert a férfiak genetikailag kódolt vadászösztöne tizenhat esztendős koruktól halálukig hajtja őket ismeretlen tájak, idegen ágyak, ízek és illatok felé.

Ne tévedjünk: őket nem az erős szabadságvágyuk, nem is a lenge szoknyák alól elővillanó combok, mély dekoltázsok látványa hajtja, csábítja, hívogatja. Leginkább a beteljesülést keresik, egyszerre a sikert és intimitást. A tökéletes pillanatot űzik, vágyják rendületlen. Kissé leegyszerűsítve, a teremtés koronáinak működése ezért lényegében öt alapvető szabállyal leírható.

Titkon visszavágyik az anyaöl biztonságos melegébe

A férfit ezért éppen úgy, mint mamája tette egykoron, örökösen dicsérni, simogatni, ringatni kell. És persze elfogadni, befogadni. Ha szeretjük őt, valljuk be, nem is olyan nehéz feladat ez. A házasságközvetítéssel foglalkozó szakemberek statisztikáiból kiderül, hogy a férfiak félnek, szinte gyerekesen rettegnek a túlságosan szép, független és sikeres nőktől.

Az ügyvédek, vállalkozók, a férfias foglalakozást űző nők talán éppen ezért találják meg olyan nehezen életük társát. S ha belegondolunk, ez érthető is. A férfi élete végéig a mama tökéletes fiacskája akar maradni. Árulkodó, tipikus mondatai: Én megmondtam! Ugye neked is jó volt. Készen van a vacsora? Kivasalnád a szürke ingem? Az én fiam! A te lányod.

A férfi a nőben nem versenytársat, nem is az eltartót, nem vitapartnert keres, hanem puha, biztonságos, meleg, elfogadó és érzéki társat, akihez olyan jó odabújni, akinek emellett panaszkodni és dicsekedni lehet. Hogy a nők rendszerint erősebbek, kitartóbbak, küzdeni képesebbek, mint a férfiak? Valószínűleg így van. De feltétlenül fontos ezt a kakas orrára kötni? A sikeres férfiak mögött szinte kivétel nélkül mindig erős és okos nők állnak. Anyák, feleségek vagy szeretők.

Sosem válik teljesen felnőtté

A jó házasság egyik fontos titka az, hogy nem várunk el párunktól – számára – megoldhatatlan dolgokat. A férfi ugyanis élete utolsó percéig képtelen megoldani néhány feladatot. Nem képes visszacsavarni a fogkrém kupakját, soha nem tud a mosógépbe pakolni úgy, hogy a fehér ruhák közé ne csússzon be mondjuk egy fekete zokni. Utálja levágni a lábkörmeit, minden borotválkozást megrendítő teljesítményként fog fel.

Sürgősen vécére megy, ha például egy mesteremberrel kell egyezkedni, nem képes megjegyezni, hogy hányas cipőt hord a gyerek, soha nem ér rá, ha mondjuk szülői értekezletre kell menni. Persze hogy nem talál meg elveszett tárgyakat a lakásban. Tipikus mondatai: Nem láttad a csíkos nyakkendőmet? Szívem, hová raktam a kocsikulcsot? Kérdezd meg anyádat! Majd a feleségem elintézi. S az autóban: lassan sávot kellene váltani.

Tényleg meg akarjuk tartani? Mielőtt életünk örökös vádaskodások színterévé válik, próbáljunk meg változtatni. Hogyan? Nos, amerikai pszichológusok szerint a kihűlő kapcsolatok esetén, akkor, ha úgy érezzük, hogy kedvesünk, férjünk, élettársunk más szoknyák felé kacsingat, érdemes egy listát készíteni. Írjuk föl egy darab papírra, hogy kedvesünk milyen tulajdonságokat szeretett bennünk szerelmünk hajnalán, s azt is, melyeket szerettünk mi őbenne. A listán szereplő tulajdonságaink mellé írjuk be, hogy hányas osztályzatot adnánk ma magunknak, és azt is, hogy hányast ő. Számítsuk ki, hányas bizonyítványt kapnánk mi, s hányast az életünk párja. Az így elkészült listát aztán meg lehet beszélni, valamint azt is, akarunk-e bizonyítványainkon egyáltalán javítani.